Line Backer-ünk (#58) írásos beszámolója.

Hétfő reggel, 06.35. Próbálom felhúzni a cipőmet, ideje munkába menni. Nehéz! Nem forog a nyakam, az egész hátam sajog, fáj a bal térdem, a jobb könyököm, a jobb vállam, a szememet megint kicsípte az a rohadt izzadság és a bal bicepszemen a benetton színeiben pompázó hatalmas folt van. Szinte hallom apám hangját: aki prostinak áll, az ne csodálkozzon,ha...az ne csodálkozzon semmin!

Tegnapi emlékképek ugranak be.....
Uh,uh,uh,uh! Ez honnan jött?! Sose csináltuk még. Kicsit giccses, kicsit hoolywood, de ember,ez aztán bepörget! Borzalmasan kezdünk,kettő oda. Aztán mi jövünk, 4-et viszünk., de felhozzák. Sőt! Megint kettő oda. Mindenkit fusztrál és nyomaszt a második félidei sikertelenség, de megpróbálunk mindent,felzárkózunk egyre.

Egy perc még a végéig. Onside kickkel próbálkozunk ami még a profiknak sem mindíg sikerül. Izzik a levegő, mindenki koncentrál, elszánt arcok körülöttem a kickoff teamben. Felnézek a visszahordók első sorára, hatalmas emberek. Mégis eltántoríthatatlanok vagyunk. Ha kell,most ötszáz emberbe rohannék! És megcsináljuk! Visszaszereztük! Hihetetlen! Talán először Magyarországon, de mégsem, ez sem elég, mégis vereség a vége. Micsoda meccs volt! Legyőztek,de nem vagyunk legyőzöttek.

Az amerikai foci a férfiak sportja.Itt nem az ellenfelet kell legyőzni, hanem magadat és ha átlépted a saját korlátaidat, férfivá váltál. Szép gondolat. Elmosolyodom és félretéve a fájdalmakat felhúzom a piros dorkót. Egy mondat még eszembe jut,amit egy szombathelyi sráctól hallottam a harmadik negyed környékén: "Figyelem uraim! Megjártuk a poklot és a mennybe megyünk!"

Pontosan ez az. Ez az igazi futball. Mert erről szól,ilyennek kell lennie!

(Dombos Tibor)