Mindenkit szeretettel vár a Fehérvár Enthroners a 2010-es év első bajnoki összecsapására!
A félidőben fellépnek a Fehérvár Diamonds Cheerleadere-i.
A BELÉPÉS INGYENES!
A Hangulat garantált. Gyere el te is!
ITT AZ IDŐ ! (beharangozó)
2010. április 13. kedd, 18:23
Végre eljött a mi időnk! A tengerentúl profi játékosai csodát tettek megint, de most pihenni tértek, és átkerült hozzánk a tojáslabda. A Koronázók előtt új bajnokság, új ellenfelek sorakoznak. Véget ért, a téli hónapok parkettára csöppenő izzadságtól gazdag edzéseinek időszaka. A téli havat felolvasztották a kibontakozó tavasz napsugarai. Ideje hát felszerelést csatolni, és a nagypályán összemérni a tudásunkat a többi csapat játékosaival. Egy kőkemény sportban összemérni az izmok, és az akaratok felkészültségét.
A 2010-es évben az Enthroners-nek jó pár új ellenfele akad a Divízió II-es bajnokságban. Egyedül a Tata Mustangs csapatával találkoztak a fehérváriak a tavalyi bajnokságban, de ők is jócskán megerősödtek, s felkészültebbek lettek az akkori Koronázó győzelem óta. Illetve a Békéscsaba Raptors játékosaival egy felkészülési mérkőzésen találkozott a csapatunk egy győztes összecsapáson. Az összes többi ellenfél új kihívást jelent. A tavaly még egy osztállyal feljebb küzdő Miskolc Steelers, az újonnan alakult Budapest Eagles, és két első osztályú csapat fiókcsapatai a Bp. Wolves II, és a Bp. Cowboys II lesznek az ellenfelek. Az idei kiírás szerint mindenkivel össze kell csapni egyszer, és az így kialakuló táblázat dönti el a helyezéseket. A rájátszás és így az esetleges javítás esélye elmarad mindenki számára. Kiélezett összecsapások, és sorsdöntő pontok múlnak minden találkozón.
Készülj hát Koronázó Nagy Napok Jönnek! Készüljön minden amerikai futballt szerető, mert szívesen látunk mindenkit mérkőzésinken.
Le akarom törölni azt az önelégült vigyort arról az arcról...
Fekszem a földön és az arcom a porban. Kaptam, megint lenyomtak. Nagyobb, ügyesebb és erősebb is a srác. Nem! Én nem adom fel! Ezt nem tehetem..., hiszen egyszerűen így születtem, harcos és küzdő szellemet kaptam a sorstól ajándékba… és így harmadszor is odaállok.
Fekszem a földön és az arcom a porban. Déja vu?! Igazából már nem fáj ez, csak a szívnek. Csillagokat látok, de csak a dühtől. Ez nem lehet igaz! Most kell egy kis önuralom, ezt nem lehet begőzölve csinálni. Lassítok…aztán ráharapok az imént a földre leejtett fogvédőre, serceg a fogaim között a homok. Mit mondjak elég szar érzés. Utálom. A Fekete földtől és a zőld fűtől festett az alkarom, a mezem fehérsége már jó rég a múlté. Már nem is emlékszem milyen volt.
Jöhet a negyedik… most rágós falat leszek a Farkasnak! A nagy zaj ellenére úgy érzem mintha csönd lenne. Csak a saját fújtatásomat hallom, ahogy azt idegesen fújom ki az orromon.
Csatt!
Állva maradok, arcom a fényben. Megfogtam! Eufória. Akik az elöbb a nevemet kiabálták, most a vállamat veregetik. Másik két ember pattan a helyünkre a küzdőkockába. A Farkas hozzámlép és megdícsér: "- Jól fogtál."
Igen, az edzésen vagyok. Körülöttem a csapat többi tagja, posztjának megfelelően tréningezik. Igyekszünk. Mindeki csupa mocsok, senkinek nincs olyan ruhája ,ami ne lenne elszakadva. Mindenki megtépve, rongyosan. Kékek és zöldek vagyunk, van aki vérzik. Nem nagyon mondjuk, de tudjuk, mindenkinek fáj már valamilye. És... igen... ehhez öntelt képpel vigyorog mindenki.
Lehet ezt nem élvezni?
(Dombos Tibor)
Majd a Tibi megmondja! (rovat)
2009. augusztus 05. szerda, 18:19
Line Backer-ünk (#58) írásos beszámolója.
Ülök a reggeli csúcsforgalomban és a rádiót hallgatom. Egyszercsak arra leszek figyelmes,hogy az általam egyik leginkább kedvelt autós szakújságíró "cicanadrágos transzvesztiták"-nak titulálja az amerikai focistákat. Hoppá!Annyira meglepődöm,hogy a rádióelőlapot bámulva majdnem összetolom a sort a Széchenyin. Ez azért kemény! Lebuziznak élő adásban. Aztán előkerülnek a rögbisek is,a műsorvezetők szórják az olajat a tűzre.
No,gyorsan tegyük a dolgot tisztába!
Más városok nevében nem beszélhetek, de itt Fehérváron a rögbisek és az amerikai focisták nagyszerűen megvannak egymással, kitűnő a kapcsolat. Hiszen ugyanazt a pályát használjuk, nagyon sok segítséget kapunk a rögbisek vezetőitől, sőt több játékosunk is a rögbisek közül került át hozzánk. Elismerjük, hogy nagyon szép, kemény és férfias játékot játszanak, és eszünk ágában sincs a kettő közt összehasonlítást tenni, hiszen még ha az egyikből alakult is ki a másik, azért mégis teljesen más. Gondoljunk csak bele, ez pont olyan, mintha Póta Georgina egy pingpong ütővel akarna Szávay Ági ellen játszani egy szettet. Vagy ha egy Homo Sapiens akarna mondjuk sakkozni egy Homo erectusszal. Valahogy nem születhetne reális eredmény.
Az egyetlen probléma az emberek szűklátókörűsége az elnevezések tekintetében. Hányszor zajlott már le ilyen beszélgetés: "Mit sportolsz?" "Amerikai focizom. " "Hú, az tök jó!Az a rögbi?" "Nem, az teljesen más. " Vagy esetleg ilyen: "Mit sportolsz?" "Rögbizem. " "Hú, az tök kemény!Az a sisakos?" "Nem az teljesen más" Durván leegyszerűsítve tehát:Van a rögbi, amiben rengeteget kell futni. Meg van a sisakos rögbi, ami az amerikai foci. Legalább ennyit értsetek hozzá emberek!A pingpongot sem keveritek a tenisszel!
Egy szó, mint száz, az amerikai foci szép.... és a rögbi is az! És van aki jobban teszi, ha megmarad az autóknál, a Magyar Narancsnál, és a hajfestéknél!
(Dombos Tibor)
Majd a Tibi megmondja! (rovat)
2009. június 18. csütörtök, 18:19
Line Backer-ünk (#58) írásos beszámolója.
Hétfő reggel, 06.35. Próbálom felhúzni a cipőmet, ideje munkába menni. Nehéz! Nem forog a nyakam, az egész hátam sajog, fáj a bal térdem, a jobb könyököm, a jobb vállam, a szememet megint kicsípte az a rohadt izzadság és a bal bicepszemen a benetton színeiben pompázó hatalmas folt van. Szinte hallom apám hangját: aki prostinak áll, az ne csodálkozzon,ha...az ne csodálkozzon semmin!
Tegnapi emlékképek ugranak be..... Uh,uh,uh,uh! Ez honnan jött?! Sose csináltuk még. Kicsit giccses, kicsit hoolywood, de ember,ez aztán bepörget! Borzalmasan kezdünk,kettő oda. Aztán mi jövünk, 4-et viszünk., de felhozzák. Sőt! Megint kettő oda. Mindenkit fusztrál és nyomaszt a második félidei sikertelenség, de megpróbálunk mindent,felzárkózunk egyre.
Egy perc még a végéig. Onside kickkel próbálkozunk ami még a profiknak sem mindíg sikerül. Izzik a levegő, mindenki koncentrál, elszánt arcok körülöttem a kickoff teamben. Felnézek a visszahordók első sorára, hatalmas emberek. Mégis eltántoríthatatlanok vagyunk. Ha kell,most ötszáz emberbe rohannék! És megcsináljuk! Visszaszereztük! Hihetetlen! Talán először Magyarországon, de mégsem, ez sem elég, mégis vereség a vége. Micsoda meccs volt! Legyőztek,de nem vagyunk legyőzöttek.
Az amerikai foci a férfiak sportja.Itt nem az ellenfelet kell legyőzni, hanem magadat és ha átlépted a saját korlátaidat, férfivá váltál. Szép gondolat. Elmosolyodom és félretéve a fájdalmakat felhúzom a piros dorkót. Egy mondat még eszembe jut,amit egy szombathelyi sráctól hallottam a harmadik negyed környékén: "Figyelem uraim! Megjártuk a poklot és a mennybe megyünk!"
Pontosan ez az. Ez az igazi futball. Mert erről szól,ilyennek kell lennie!
